Lévai Református Egyházközség

„Per spinas ad rosas”

A Magyar Országgyűlés által 2010. május 26-án elfogadott állampolgársági törvény lehetővé teszi a magyar állampolgárság honosítását azon személyek részére, akiknek a felmenői magyar állampolgárok voltak. Szüleim és felmenőim is mindnyájan magyar állampolgárok voltak, de a történelem folyamán saját akaratuktól függetlenül elveszítették azt.

Magam 2011. február 16-án nyújtottam be a honosítási kérelmet és annak elfogadása után augusztus 25-én, Komáromban, magyar állampolgársági esküt tettem, ezáltal közjogi értelemben is a magyar nemzet tagjává váltam. Ez a döntés, úgy gondolom, identitásomban megerősít, és nem sérti sem Szlovákia, sem polgárai jogait és érdekeit.

A szlovák alkotmány alapvető rendelkezéseiben – 5. cikk (2) bekezdés – leszögezi, hogy saját akaratán kívül senki sem fosztható meg állampolgárságától. Ezért a szlovák állampolgárságról lemondani nem kívánok. Felmenőim évszázadok óta ezen a földön születtek és éltek, magam is itt születtem és élek és továbbra is szülőföldemen szeretnék Isten szolgájaként, magyar református lelkészként, hitemmel és tudásommal, tisztességesen és becsületesen élni és dolgozni.

Bejelentésemet abban a reményben teszem, hogy Szlovákia Kormánya és Nemzeti Tanácsa a jelenleg érvényes állampolgársági törvényt az elkövetkező időben úgy módosítja, hogy állampolgári jogaimmal, mint a Szlovák Köztársaság szabad és törvénytisztelő polgára továbbra is szabadon élhetek. Egy olyan országban szeretnék élni, amely állampolgárainak biztonságot, egyenlő jogokat, a tisztességes élethez méltó feltételeket és törvényeket biztosít. Egy olyan országban szeretnék élni, amely nem korlátozza őshonos polgárai egyéni és kollektív jogait, amely nem akarja kirekeszteni és kizárni a közéletből saját állampolgárait azáltal, hogy megfosztja őket a legalapvetőbb jogaitól és elveszi állampolgárságukat. Olyan országban szeretnék élni, amely kezet nyújt a vele egy szövetségben élő baráti, szomszédos országnak és kezet nyújt a vele egy országban élő nemzeti közösségeknek és akceptálja jogos kéréseiket. Csak bízom benne, hogy egy ilyen ország állampolgára vagyok és az is maradok.

Természetesen magam is tájékoztatom döntésemről az illetékes állami hivatalt és kész vagyok az alkotmány által biztosított állampolgári jogaimat minden törvényes eszközzel megvédeni.

Meggyőződésem, hogy a szlovák-magyar állampolgárságú felvidéki magyarok legtöbbjének a Berényi József (MKP) és a civilek által választott utat kell járnia, ahhoz, hogy a hatalomra minél nagyobb politikai nyomás nehezedjék és az állampolgársági törvény módosuljon.

Szükség van a Gubík László féle útra is, bár tisztában vagyok azzal, hogy a szlovák állampolgárság elvesztése a felvidéki magyarság politikai súlyát gyengíti.

Én mégis az ő példáját követem, mert ez is fontos jelzés a hatalom számára és az ő bátor kiállását ily módon is támogatni kell. Nem szabad egy pillanatra sem meghátrálni és ezt az ügyet napirenden kell tartani mindaddig, amíg a változás megszületik.

Léva, 2011. szeptember 10.

Kassai Gyula református lelkész