Lévai Református Egyházközség

„Per spinas ad rosas”

„ŐRÁLLÓ LEGYEN”

Az összetartozás és a hűség napja a lévai református egyházközségben 2010. október 9-10-én.

     Az egyházközség presbitériumának 2010. július 1-jei ülésén született egy határozat, amely a gyülekezetben szolgáló megválasztott lelkészei hozzátartozóinak tiszteletbeli gyülekezeti tagságot adományoz.

Az elnökség ennek alapján 2010. október 9-10-ére meghívta az elmúlt 100 évben szolgáló lelkészei hozzátartozóit, valamint tanítóinak és kántorainak hozzátartozóit. Nem volt könnyű megtalálni a leszármazottakat, főleg a múlt század első felében szolgálókat, de végül mindenkit sikerült felkutatni és személyesen meghívni, ami a legalább másfél évig tartó folyamatos keresésnek és munkának volt az eredménye.
Sorrendben a következő lelkészek szolgáltak Léván ebben az időszakban: Birtha József 1903-1919, Antal Gyula 1925-1938, Czeglédy Pál 1938-1960, Szabó Antal 1961-1971, Tömösközy László 1972-1988, Pásztori Attila 1991-2003.
Az első nap, a szombati nap folyamán, a mintegy 25 vendég megismerkedhetett a lévai gyülekezet történetével és a közösség fontos emlékhelyeivel. Parókiái, templomai helyét és történetét, iskolái sorsát és a bérház épületének történetét ismerhették meg. Az alkalomra egy kiállítás is készült a templomban, amely bemutatta a lelkészeket, családjukat és a gyülekezetben végzett szolgálatukat. A délelőtti séta alatt megtekintettük az 1788-ban felépített templomunkat, a Kálvin udvar bérházat, amely Birtha József lelkészsége alatt épült. Utunk a gimnázium felé folytatódott, ahol dr. Kluch János igazgató fogadott bennünket (a lévai reformátusoknak már 1619-ben is volt gimnáziumuk, és most is iskolafenntartó küldetést tölt be a maroknyi gyülekezet), majd a lelkészi hivatalban az ebéd után egy kis szusszanást követően Andruska Csilla, a helyi magyar alapiskola igazgatója vezetett végig intézményében. Akik Léván járnak, azok feltétlenül tegyenek egy rövid sétát a helyi temetőben. Mi, lévaiak és vendégeink, emlékezni és koszorúzni mentünk a gesztenyefák övezte hangulatos temetőkertbe. Volt lelkészeink, Antal Gyula és Tömösközy László felújított impozáns síremlékét, dr. Kersék János gondnok (1907-1927) sírját és a millecentenáriumi emlékművet látogattuk meg, hogy elhelyezzük a kegyelet és az emlékezés koszorúit. Utunk végén az egyházközség szőlőjében a helyiek vendégszeretete, jó levegő, napsütés és sok finomság várt bennünket. A vidám együttlét végén a kedves vendégek a városi Oroszlán szállóban kaptak elszállásolást és készülhettek a vasárnapi ünnepi alkalomra.
Vasárnap az istentisztelet délelőtt 10 órakor vette kezdetét, ahol megemlékeztünk beiktatott lelkészeink lévai szolgálatairól, küldetésükről. A helyi lelkész, Kassai Gyula hirdette az igét, Ezékiel 3, 10-17 alapján. A mindenkori lelkész feladata, hogy Istent szolgálja és küldetése legyen az általa kijelölt helyen népe, egyháza, nemzete és családja felé, közöttük kimagasodjon és őket hitvalló módon vezesse. Ezt a feladatot lelkészeink, mint őrállók végezték az elmúlt évszázadban. Léva ma is őrálló hely és ezt a küldetését nemzedékről nemzedékre kell betöltenie. A lelkész nem egyedül, hanem gyülekezetével együtt szolgál. Az a szolgálat maradandó és erős, melyet Isten hív el, táplál és erősít meg. Nekünk állandó készenlétben kell lennünk, hogy mindkét irányba, Isten és a népe irányába is őrállóként megálljunk.
Az igehirdetést követően a közöttünk szolgáló lelkészek bemutatására került sor.
Birtha József idejében sorra alakultak a református egyletek, újság, nyomda, iskolavétel és felújítás, bérház építése tette gazdaggá és kiemeltté ennek a nemzedéknek az életét. Ennek a nemzedéknek a fáklyája még évtizedek múlva is erős fényt fog árasztani felénk. Antal Gyula nemcsak lelkészként, hanem közéleti szereplőként is kiemelkedő személyisége volt Léva város történetének. Nemcsak rendbe tette a Trianon után rémületbe esett lévai református gyülekezet életét, hanem a város bírájává is megválasztották. Kitűnő, reményteljes pályájának korai halála vetett csak véget. A bölcs és történészi, valamint jogi képességekkel megáldott Czeglédy Pál esperes követte őt a lelkészi állásban. Ő igazi lelki ember volt, aki minden korosztályt képes volt megszólítani. Az 1952-es lévai zsinat szellemi atyja volt, a gyülekezet történetét megíró, tudós lelkészt ismerhetjük fel benne, aki a neves Czeglédy család méltó utóda lett. Szabó Antal egyházunk egykori püspökhelyettese, aki rövid ideig az 50-es években a prágai teológián oktatta lelkésznövendékeinket, már segédlelkészként is itt szolgált Czeglédy Pál mellett, majd továbbvitte mestere küldetését. Léváról történő kényszerű távozását követően, nyugdíjas éveiben is a gyülekezet szellemi atyja tudott lenni. Tömösközy László esperes a nehéz diktatúra éveiben, a parókia elveszítése ellenére is, erős hitének és nyugalmat árasztó kitartásának köszönhetően a rendszerváltásig tartást adott közösségünknek. A rendszerváltás után Pásztori Attila erdélyi lelkész került Lévára, akinek elévülhetetlen érdeme volt abban, hogy egyházközségünk felismerte a lehetőséget, és Léván magyar egyházi gimnáziumot alapított, amely több-kevesebb küzdelmes év után, most új reménnyel kezd neki az építő munkának. Annak is örülhettünk, hogy meghívhattuk az 1945 előtti elemi iskolában tanító Dóka Sándor kántortanító leányát, aki 1947-ben szüleivel együtt élhette meg a gyászos kitelepítés borzalmait, és Kalocsay Ferencet, aki 1944-47 között volt kántorunk és az ifjúsági vegyeskar karnagya. A bemutatást követően a gyülekezet elnöksége átadta a leszármazottaknak a tiszteletbeli tagságról szóló oklevelet és a gyülekezet újonnan indított lapjának, a Lévai Őrállónak a bemutatkozó számát.
Az ünnepi istentiszteletet Kalocsay Márta orgonaművész orgonajátéka, Dálnoky Annamária éneke, Szegényné Andruska Csilla szavalata és a helyi énekkar fellépése gazdagította.
A templomból kilépve az erre az alkalomra elkészített parkrész átadására került sor, amelynek egyik ékessége a felsőpéli Nagy Mátyás fafaragó által készített információs tábla. A tábla fából készült, három oszlopa van és két hirdető része, amely magán hordozza a református és magyar népi hagyomány ismert szimbólumait. Az első táblán a lévai gyülekezet rövid történetét olvashatja a széles közvélemény, míg a másikon a gyülekezeti élet aktualitásai kapnak majd helyet. Ennek a táblának missziói szerepe van, hisz sokan nem is tudják, hogy városunk központjában egy magyar református közösség él, amely már 419 éve Krisztus dicsőségét, ősei hitébe kapaszkodva, magyar nyelven hirdeti. A templom cintermében is elhelyeztünk egy táblát, amely a gyülekezet teljes történetét dolgozza fel. A szöveget Kassai Gyula lelkész, a grafikai elrendezést Göbő Sándor pedagógus készítette, aki az átadást követően gitárénekkel tette emlékezetessé a délelőttöt.
Az istentisztelet után a hontvarsányi gyülekezet Árpád-kori templomába látogattunk el, ahová elkísért bennünket a volt lelkész is, dr. Sándor Károly testvérünk, majd az ottani református temetőben megkoszorúztuk Juhász József volt hontvarsányi lelkész családi sírját.
Az Oroszlán szállóban elkészített díszebéden Kassainé Mártha Tímea lelkésznő szólt a jelenlévőkhöz. Reményik Sándor „Öröktűz” című versével köszöntötte a mintegy 60 meghívott vendéget.
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani vendégeinknek, hogy elfogadták meghívásunkat és megtiszteltek bennünket, adományaikkal, felajánlásaikkal gazdagították egyházunkat. Köszönet illet minden egyháztagunkat a segítségükért, a támogatásukért. Újra bebizonyítottuk, hogy ennek a közösségnek van ereje és jövője. Ismeri ősei útját, és kész áldozatot hozni a holnapért. Azért vagyunk hálásak, mert együtt voltunk képesek megtenni ezt az utat, és együtt folytatjuk azt. Legyünk ezért hűségesek és összetartóak, mindenkor. Adjon a megtartó Isten ehhez áldást és bölcsességet. Soli Deo Gloria. -kgy-

Képek az alkalomról:
Klikk!