(beszámoló a Barsi Református Egyházmegye első kisköri presbiteri találkozójáról, melyre Léván, 2010. június 6.-án került sor)

„ …legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.” (1 Péter 5:2,3)

A Magyar Református Presbiteri Szövetség honlapján, ahonnét az igét is „kölcsönöztem” a beszámolók és hírek között találhatunk egy rövid beszámolót a közel egy évvel ezelőtti Léván tartott egyházmegyei presbiteri konferenciáról. A híradás elmondja, hogy ott, akkor nyilatkozatot írt alá a Barsi Egyházmegye és a Magyar Református Presbiteri Szövetség Északpesti Területi Szervezete, a nyilatkozat az együttműködésről szól, egyik pontja annak segítése, hogy a Barsi Egyházmegyében is alakuljon meg a Szlovákiai Presbiteri Szövetség területi szervezete. Akkor, ott nagyon komolyan vettük és örültünk a segítségnek, a lehetőségnek, s éreztük, végre itt is elmozdulhatunk a jó irányba, együtt, lelkész és presbiter a gyülekezetek ügyében. De azt azért nem gondoltuk, hogy egy év után, az első kisköri presbiteri találkozón Léván, ugyanabban a teremben, kb. ugyanannyi résztvevővel meg is tesszük az első lépést afelé a jó irány felé. De megtettük, nem a magunk erejével és akaratából, hanem Isten áldásával és segítségével.
Az alkalmon a köszöntések és a helyi lelkész, nt. Kassai Gyula áhítata, egy konfirmandus kátéolvasása után az újszövetség keletkezéséről hallgattunk meg egy igen érdekes, átfogó és mindenki számára érthető előadást Dr. Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára, teológiai tanár jóvoltából. Talán a jelen lévő lelkészek olyan sok új információt nem merítettek az előadásból, de mindenképpen jó volt nekünk is föleleveníteni mindazt, amit ebben a témában tanultunk, vagy olvastunk, de különösen jó volt az, hogy azok a presbiterek, akik együtt a lelkészükkel hallgatták az előadást, folytatni tudták a témát kérdéseikkel, gondolataikkal, s tudtak és akartak is beszélni a hallottakról.
Az előadásra kérdéssorozat volt felépítve, a kérdéseket a gyülekezetek már előzőleg megkapták némi segédanyaggal együtt kidolgozásra, s most a tanár úr által feltett kérdésekre válaszoltak. Válaszuk személyes bizonyságtétel is volt egyben. És ez, nekünk, lelkészeknek igen nagy élmény volt és örömteli dolog, itt érezhettük meg, ez az az első lépés a jó irányba való elmozdulás felé.
Biztos vagyok benne, hogy aki még nem, vagy keveset állt „nagyközönség előtt”, annak sem könnyű megszólalni, de aki Isten ügyében szól, presbitertársai és a lelkészek, előadók előtt, még nehezebb dolga van. De ezek a gondnokok és presbiterek nemcsak megállták a helyüket, de bizonyították is, hogy már a felkészüléssel töltött időben is és a találkozón is erősödtek, épültek, képezték magukat. Lehet, hogy Magyarországon, ahol erőteljes a presbiteri munka ez nem okoz gondot, de itt, ezek a presbiterek és gondnokok úttörőkké váltak. S lássuk a kérdéseket és a válaszadók neveit: 1. Mi a Biblia központi üzenete számomra? Csáki Gyula, Vámosladányból, 2. Mi a különbség a verbális és organikus inspiráció között? László Béla, Nyitráról, 3. Ki-vagy mi bizonyítja a kánonalkotás helyességét? Tóth Adrián, Nagysallóból, 4. Milyen példáit ismerjük a következő kijelentésnek: „Az Ószövetség írásai Krisztus felé vezetnek”? Molnár Zoltán, Nagyölvedről, 5. Ha ma egy tekintélyes tudósokból álló társaság „találna egy új levelet Pál apostoltól”, lenne-e helye az Újszövetségben? Végh Gábor, Felsőszecséről, 6. Hogyankiskori pt 2010 15k lehetséges, hogy az Írás ma is „megragadó”? Baják Margit, Pozbáról, 7. Normatív erejű-e az Újszövetség az életünkben? Bohák József, Érsekkétyről, 8. Van-e kánon a kánonban? Pólya Gyula, Farnadról. Mind Pecsuk tanár úr, mind pedig a következő előadó, Dr. Judák Endre, a Presbiteri Szövetség képzési titkára, gödöllői egyetemi tanár elmondták, örülnek a fölkészülésnek, a válaszoknak, az első lépéseknek. Dr. Judák Endre a presbitériumokban való közösségteremtő munkáról beszélt, igen szemléletesen, konkrét, gyakorlati példákkal alátámasztva előadását. Bihary György, fóti gondnok, az Északpesti Területi Szervezet elnöke elmondta, örül, hogy az egy évvel ezelőtti kezdeményezésnek van folytatása, s a további munkára buzdítva segítségükről és támogatásukról biztosított bennünket. Ft. Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspök-helyettese is üdvözölte ezt az igyekezetet és konkrét példákkal igazolta, mennyire fontos, hogy presbitereink képzettek és érdekeltek legyenek a gyülekezetépítésben, s munkatársai legyenek a lelkésznek.
Kassai Gyula lelkész zárszavaiban megemlékezett a 90 évvel ezelőtti trianoni eseményekről és elmondta, a fájdalmas sebekből való „gyógyulás”-unkhoz hozzájárultak a Magyar Parlament bennünket is érintő törvényei.
Az imaközösség, mellyel zárult ez az építő alkalom a helyi gondnok, Czíria Géza imádságával ért véget. A Lévai Gyülekezet, mely helyt adott a találkozónak, a test táplálásáról is gondoskodott a szeretetvendégségen.
S hogy milyen volt ez a délután presbiteri szemmel? Zsigmond István, a Garamsallói Gyülekezet presbitere számára a következőket jelentette ez a kisköri találkozó: A találkozó központi témája a közösség, annak megteremtése és formálása a gyülekezeten belül. Alapvetően hívta fel a figyelmet a Szentírás elsődleges és pótolhatatlan szerepére, ezen belül kiemelve fontosságát a közösség építésében.
Ennek gyakorlati próbáját is átélhettük, az egyes gyülekezetek gondnokainak bemutatásában. Különböző, előzetesen kiosztott, a Szentírásra vonatkozó kérdésekre dolgoztak ki az egyes presbitériumok nagyon mélyreható és figyelemre méltó értekezéseket. Mint később megtudtuk, ezen előadások magas színvonala elsősorban a gondnokok hitvilágát tükrözte. Néhány ismétlődő résztől eltekintve, ami a témák átfedésének illetve a források azonosságának is betudható, szép felszólalásokat hallhattunk.
A későbbiekben arról is szó volt, hogy mindez Magyarországon, ahonnan képezni jöttek bennünket, az egyes gyülekezeteken belül is működik már. Ugyanakkor hallhattunk itteni ellenpéldát is, hogy hová vezetne az effajta közösségépítési próbálkozás a presbitérium és a gyülekezet megfelelő felkészítése nélkül.
Mivel a találkozó elején egy nagyon érdekes tudományos előadást hallgattunk az Újszövetség keletkezéséről, az egyes előadások témáinak hátterét is megismerhettük. Mégis, talán nem a megalapozottság és a tudományosság volt a lényege ennek a találkozónak, hanem hogy meglássuk és belássuk, mennyire fontos a közös munka, együttműködés mellett a lelki közösség építése is a gyülekezeteinkben.

Ambrus Erika, lelkész, Zsigmond István, presbiter, Garamsalló