Lévai Református Egyházközség

„Per spinas ad rosas”

trianon20102010. június 4. Léva
A Nemzeti Összetartozás Napja
Megemlékeztünk a Trianoni békediktátum 90. évfordulójáról

„Ma fogjatok kezet és esküdjetek!“

Az emlékezés a lévai református templom előtt kezdődött. Itt gyülekeztek a lévai magyarok, hogy Trianon gyászos évfordulójáról emlékezzenek. Az alábbiakban az emklékezés menetét és az elhangzott ünnepi beszédet foglaljuk össze.
16.30 – 16.39-ig
szólt a kisharang. A 9 perc a 90 évet szimbolizálta.
  A kisharang 2008. november 30-án advent első vasárnapján volt felszentelve.
 

Számunkra ez a harang Krisztus eljövetelét hirdeti. Hirdette ez alkalommal a 90 éve egymástól elszakított nemzettestek várakozását. Hirdesse egy olyan korszak kezdetét, amely egyesíti a világ bármely részén élő magyar testvéreket.

   
16.31 – 16.40-ig
szólt a nagyharang.
 

A nagyharang 1923. február 22-én lett felszentelve. Végigszolgálta az elmúlt esztendőket. Szólt a Trianon utáni korszak megpróbáltatásai idején. Szólt a világháború, a jogfosztottság évei alatt. A deportáció, a kitelepítés miatt meghurcoltak és elűzöttek lelkében. Szólt a diktatúra idején.

 

Szólt 2009. május 22-én, amikor újra egyesült a Magyar Református Egyház. Szólt ezen a szomorú napon. Szólt és hívott, hitet adva és egyesítve minden magyart. A Kárpát-medence magyar templomai mindenütt megszólaltak az aláírás órájában. Hirdették az összetartozást a nemzetünk és a nemzetek között.

   

A lévai harangok közül kettő emelkedett szólásra, ők sem egyszerre szólaltak meg és hallgattak el, mégis együtt szóltak. Jelképezte ez az elmúlt esztendők küzdelmeit, sorsaink alakulását és reménységünket. Nem egyszerre, mégis egy nemzetként éltük át a történelem sorsfordító eseményeit. A múlt velünk él, örökségét apáink és anyáink adták tovább. Most rajtunk a sor. Reméljük mindig lesz, aki továbbadja, - viszi ezt az örökséget, hitet, összetartozást és szolgálja megmaradásunkat. A harangok ezt a küldetést erősítik, adják tovább egymásnak és nekünk, ha elhallgatnak, nekünk kell szólanunk!

   

„Némán, csupán a szív veréseivel“

   
A harangok elhallgattak. Mi pedig elindultunk a Főtéren keresztül a lévai temetőkertbe. A Milleniumi emlékműnél folytattuk megemlékezésünket.
   
Elhangzott Juhász Gyula Trianon című verse.  
Nagy Zoltán budapesti történész szólt az egybegyűltekhez.  
Fohászt mondtunk a Nemzetért, az Egységért, a Megmaradásunkért.  
Felolvastuk a Magyar Református Egyház Generális Konventje Trianoni Nyilatkozatát  
Elhelyeztük koszorúinkat, virágainkat az emlékmű előtt. A lévai magyarok nevében készített virágcsokrot a jelenlévők legifjabb és legidősebb tagja együtt helyezte el az emlékmű előtt. Közben a 90. zsoltár 1-2 versét énekeltük, majd a Himnuszt zengte ajkunk.  
Léva város közéletében a múlt század első felében fontos szerepet betöltő személyek nevei hangzottak el. Jelképesen egy-egy szál virágot helyeztek el a jelenlévő fiatalok az emlékműnél a felolvasás alatt.
Kört alkottunk az emlékmű körül, megfogtuk egymás kezét és áldásra emelve elénekeltük a Szózatot.
 

„Ma fogjatok kezet és esküdjek! Némán csupán a szív veréseivel”

 

/Juhász Gyula: Trianon/