Lévai Református Egyházközség

„Per spinas ad rosas”

ÁLDÁST  BÉKESSÉGET!

Tisztelettel és szeretettel köszöntünk minden kedves érdeklődőt, aki a Lévai Református Egyházközség internetes portálján keresett meg bennünket. Köszöntjük először is a gyülekezetünk tagjait és a reformátusok nagy családjához tartozó egyháztagjainkat, a felvidéki, az anyaországbeli, a többi határontúli és az egész világon élő magyar közösségekhez tartozó testvéreinket.

2009-ben, amikor Kálvin Jánosra emlékezünk. 2009-ben, amikor Debrecenben egyesültek a magyar református egyháztestek. 2009-ben, amikor itt Felvidéken újra támadások érik a magyarságot. 2009-ben, amikor a felvidéki magyar kisebbség a politikai megosztottság mélységébe süllyedt. Sok mindent le lehetne írni, mi minden történt még ebben az évben körülöttünk. Bizonyára az olvasót majd az érdekli, mi történt és történik velünk. Hogyan látjuk mi az életünket, miképpen látjuk és láttatjuk a mi saját világunkat 2009-ben és az elkövetkezőkben. Mindaz, amit itt olvas és lát a kedves érdeklődő, az a mi életünk néhány pillanata. Azt szeretnénk, ha ezekből egyre többet meg tudnánk osztani a kedves látogatóval. Az igazi célunk viszont, hogy közösséget teremtsünk, hogy épülhessünk, hogy önmagunk lehessünk. Igazi célunk beszélgetni, elmélkedni, elcsendesedni együtt az olvasóinkkal. Célunk saját utunkat járni és találkozni a velünk együtt gondolkodókkal. Szeretnénk sokat tanulni azoktól, akik körülöttünk élnek. Tudjuk nem válthatjuk meg a világot, de nem is kívánunk minden esetben beletörődni a megváltozhatatlanba. Sajnos elég sok van belőlük még mindig. Élni akarunk - hittel, erősödni és fejlődni másokkal együtt. Nem szeretnénk semmilyen küzdelmet feladni, amihez nekünk az Úristen erőt és lehetőséget ad. Az itt élő reformátusság elég sokszor élt meg küzdelmes időszakokat. Gályarab lelkészeink, kitelepített, jogaiktól megfosztott híveink sorsa ma is elevenen él bennünk. Nem fogunk megfeledkezni róluk. Ők a gyökereink, belőlük, sorsukból táplálkozunk. Templomépítő lelkészek, gondnokok, iskolákat alapító és fenntartó közösségek szilárd hitére támaszkodunk. Az Isten ebbe a földbe, anyaföldbe plántált bennünket, csak Ő rajta keresztül sarjadhat ki az életünk és meríthetünk erőt újra és újra, nemzedékről nemzedékre, ahogy a 90. zsoltár mondja:

„URAM TE VOLTÁL HAJLÉKUNK NEMZEDÉKRŐL NEMZEDÉKRE“

Bíztat bennünket, megfogyatkozott népünket, a Jer.Sir. 5,19 verse is, hogy soha ne adjuk fel:

„DE TE, URAM, TRÓNODON ÜLSZ ÖRÖKKÉ,
KIRÁLYI SZÉKED MEGMARAD NEMZEDÉKRŐL NEMZEDÉKRE.“

Megmaradásunk, szabadulásunk és megerősödésünk záloga az Isten kegyelme. Trónusa szilárd és erős, ahonnan kormányozza létünket. Szolgáljuk hát hittel, hűségesen, és reménységgel, amelynek fénye sohasem aludhat ki.

A Lévai Református Egyházközség tagjai köszöntenek Benneteket jelmondatukkal:

„PER SPINAS AD ROSAS – TÖVISEKEN ÁT A RÓZSÁKHOZ“

(Czeglédi Péter lévai gályarablelkész jelmondata)